A Márciusi ünnepi hosszúhétvégét megtoldottam még plusz egy nappal, hogy Zsuval el tudjunk menni egy kicsit kikapcsolódni. Három napot szándékoztunk távol tölteni az otthontól: egy nap városnézés Sümegen, a következő kettőn pedig az Országos Kéktúra Sümeg - Keszthely közötti szakasz teljesítését terveztük. Ez utóbbit sajnos az időjárás meghiúsította, de első napi programunkat - ha kis hiányossággal is, - de végül megtartottuk.
Napokkal az indulásunk előtt már mondogatták, hogy enyhén szólva nem lesz jó idő, de mi ennek ellenére szerveztünk, terveztünk. Március 14-én az eleinte szállingózó hóban elindultunk busszal Sümeg felé, bízva abban, hogy nem fordul rosszabbra a helyzet. Keszthelyen az átszállásra várva már kicsit rosszabbodott a helyzet, de kitartottunk eredeti tervünk mellett. Sümegre érve azonban rá kellett jönnünk, hogy nem mindent tudunk megnézni, amit szeretnénk. Köztük volt a város ékessége a vár, mely kihagyása miatt egy geoláda meglelésétől is elestünk. Kétségbe nem estünk, maradt így is elég látnivaló.
Elsőként a várdomb tövében található püspöki palotát látogattuk meg. A pénztárban meglepődtek, hogy ilyen időben bárki is a környékre téved. Jegyvásárlás után a pénztáros hölgy készségesen elmondta, hogy a palota területén milyen kiállításokat és melyik termekben tekinthetünk meg. Ezek közül először a Szent Márton-kápolnába tértünk be. Ez az egyetlen helyisége a palotának mely eredeti állapotában várja a látogatókat. Erről több kép is található a galériában. A kápolna után az emeletre indultunk, ahol előbb - néhány termen áthaladva - Mindszenty József (1892-1975) bíboros érsek viszontagságos életét ismerhettük meg a Mindszenty József Emlékmúzeum Alapítvány jóvoltából. A szint utolsó látogatható termében Horváth Márton (1941-2013) üvegművész munkáit tekinthettük meg. Csodálatos műveiből íme egy kis ízelítő: (több kép a galériában)
Az emeleti nézelődés után visszatértünk a földszintre, ahol egy folyosón és az onnan nyíló termekben 19-20. századi magyar festők műveivel ismerkedhettünk meg. A legtöbb mű a Nyolcak művészcsoport tagjainak kézjegyét viseli. Sajnos ezekben a termekben nem volt szabad fotózni, pedig akadt jó pár érdekes alkotás melyet szerettem volna megörökíteni magamnak.
A palota kiállításainak megtekintése után betértünk a szomszédos Szent Ferenc rendi templomba. Ott két dolgunk is volt, egyrészt megcsodálni a csodás faragott, barokk stílusú főoltárt, a mennyezeti és a falakat díszítő freskókat, másrészt egy - a templom tőszomszédságában elrejtett - geoláda felkutatása, mely az első és egyben utolsó ládánk lett a nap folyamán.
Sümeg szíve
A templomból kijőve egyből nekiálltunk a felkutatásnak. Nem is tartott sokáig a jó leírásnak köszönhetően, még GPS-t sem kellett használunk. Jó időben biztos nehezebb dolgunk lett volna a járókelők miatt, de a havazás miatt egyáltalán nem kellett rejtve ügyködnünk. Mivel mikroláda, ajándékot nem tudtunk gyűjteni, gyorsan kerestünk egy üres oldalt a naplóban a bejegyzésünkhöz, majd továbbálltunk a következő célpontunk felé.
Pár száz méterrel odébb áll a Krisztus Mennybemenetele Plébániatemplom. Padányi Bíró Márton építtette 1756-ban, és 1759-ben szentelték fel. A barokk sixtusi kápolnájaként is szokták említeni, a falait díszítő Maulbertsch freskók miatt. Ezen freskók megvilágításáért fizetni kell, azonban 5 percért 200 Ft egyáltalán nem sok. Ez idő alatt végig lehet tekinteni - ha nem is tüzetesen - az összeset.
Templomlátogatás után elmentünk bevásárolni a következő napra, mivel akkor még úgy gondoltuk, hogy tovább fogunk menni. Vásárlás után felkerestük a Scotti Udvarházat, ahol meleg ebéd gyanánt elfogyasztottunk egy-egy finom pizzát. Mellé frissen facsart narancslevet ittunk a pincér hölgy ajánlására. Ebéd után kicsit még maradtunk melegedni, beszélgetni, majd úgy döntöttünk megpróbálkozunk betérni a szállásunkra. Szállásadóink még nem voltak otthon, így másik tervhez folyamodtunk. Mivel a szállásunk közel állt a várhoz, úgy terveztük, mégiscsak felmegyünk a várhoz, vagy legalábbis a félúton levő geoládáig. A várdomb nyugati oldalában lévő alsó várfalnál meggondoltuk magunkat és néhány ott töltött perc után visszaindultunk a városközpont felé. Ott kerestünk egy italellátó egységet, ahol elüldögéltünk, amíg el nem tudtuk foglalni a szállást. Telefonos egyeztetés után megtudtuk, hogy már otthon vannak és mehetünk.
Odaérkezés után hamar berendezkedtünk, házigazdánk megmutatta, mit hol találunk, majd kaptunk egy-egy bögre finom, meleg teát. Teázás közben mérlegeltük a helyzetünket, utánaolvastunk az országbeli helyzetnek. Az állapotokat látva végül amellett döntöttünk, hogy elhalasztjuk a túránkat, és reggel hazaindulunk. Az este további része már a hazaindulásra való áthangolódással telt. Kinéztük a vonatunkat, majd kis pakolódás után lefürödtünk és nyugovóra tértünk.
Reggel keltünk időben, hogy elérjük a kiszemelt vonatot Balatonmáriafürdőre. Hamar összepakoltunk, jól felöltöztünk és útnak indultunk a vasútállomás felé. A hó már nem esett, csak szél fújt, így némelyest könnyebb volt haladni. Az állomásra időben odaértünk, de a forgalmista közölte, hogy a vonatunk 20 perc késéssel fog érkezni. A váróteremben összejött egy kisebb társaság, és ahogy a beszélgetésekből kiderült valamennyien sorstársak. A vonatunk a beígért késéssel meg is érkezett, gyorsan felszálltunk rá és robogtunk is hazafelé. A hidegzuhany a vonaton ért bennünket: megtudtuk, hogy Somogyban nem jártak a nap folyamán a buszok, így hát más megoldást kellett kitalálnunk a Balatonmáriafürdő Marcali szakaszra. Alternatívaként a gyaloglás vagy stoppolás maradt. Elsőkét a stoppoláshoz folyamodtunk, azonban ahhoz forgalmasabb helyet kellett találnunk, ezért elindultunk a balatonkeresztúri templom és a 7-es főút felé. Nem is kellett addig elmennünk, odafele vezető úton jött a felmentő sereg, pontosabban a felmentő taxi. Segítségével 11 órára hazaértünk, lezárandó ezt az időjárás által elrontott kalandot.
A tervezett túránkat a lehető leghamarabb pótolni fogjuk. Az a bosszantó a dologban, hogy amikor ezeket a sorokat írom (márc. 16) szikrázó napsütés és 2-3 °C van, semmi széllel. Tehát ez a két napos tél pont arra volt jó, hogy a hétvégi programunkat tönkretegye. Remélem a következő alkalomkor kegyesebb lesz hozzánk az időjárás.
A beígért képek és még néhány a kirándulásunkról itt található.
Információk a templomokról: Vár minket Sümeg c. prospektus (2012)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése