2013. október 8., kedd

Deseda körtúra 15

Idén első ízben indultam egyedül túrázni - egyik túratársam sem tudott velem tartani Kaposvárra. Reggel 6-kor - az októberre nem annyira jellemző -1 fokban Marcaliból. Onnan egy kaposvári átszállással érkeztem meg a Túra indulási helyére, Toponárra. Onnan sétával értem el a Deseda tó strandjára.. A kép alatt a túra beszámolója következik.


Nevezés után, amíg rendeztem a felszerelésemet sorra kerültek elő az Észak-Somogy Teljesítménytúrázója teljesítőinek kupái Gruber Misi jóvoltából. Vetettem rájuk egy pillantást, majd elindultam az első ellenőrzőpont felé. A kapott itiner eléggé minimalista volt, ugyanakkor minden szükséges információt tartalmazott, hogy pontosan követni tudjam a számomra ismeretlen terepet. Itt jegyezném meg, hogy hat évet tanultam Kaposváron, de egyszer sem jártam a tónál, pedig nincs messzebb 10 kilométernél a belvárosból sem.

Az első szakaszon szinte végig aszfaltozott kerékpárúton haladtam, közben folyamatosan szemmel tartottam az ébredező élővilágot. Több kisgyermekes családot, és egy nagyobb csoportot hagytam magam mögött míg az első ellenőrzőpontra értem. Az egyik tavaly készült fahídnál várakoztak a pontőrök. Az adminisztráció után megszabadultam a polár pulcsimtól, mivel már elég jó idő lett addigra, és így folytattam az utat.


A terep innentől fogva kedvemre való volt. Erdei utakon, ösvényeken vezettek a jelzések, melyeket követni kellett. Egy rövid szakaszon a parttól távolt haladtam, majd egy éles balkanyarral visszatértem a part közelébe. Rengeteg horgászt kerültem el ezen a partszakaszon, akik a jó fogás reményében már kora reggel óta kint voltak.

A második ellenőrzőpontra többed magammal érkeztem. Gyors adminisztráció után a csoportból utolsóként indultam útnak, majd átkelve egy másik fahídon kicsit megcsodáltam a dél felé hosszan elnyúló tavat. A hídon átkelve a tó nyugati oldalán vezetett az útvonal. Gyorsan magam mögött hagytam a kényelmesebb tempót diktáló túratársakat. Innentől fogva szinte végig egyedül haladtam egészen a célig. Ez az oldal jobban tetszett, mint a túlpart, egy-két kikötő és kisebb hídon kívül semmi sem törte meg a természetes partszakaszt.

A harmadik ellenőrzőpontnál az igazolópecsét mellé szőlőcukrot és vizet kínáltak, mely utóbbi a pontőrök elmondása alapján - a hideg miatt - nem nagyon volt népszerű. Újra útnak indulva már csak pár kattintás erejéig álltam meg egészen a célig. Útközben érdekesebbnél-érdekesebb természeti képződményekre lettem figyelmes.


Mikor megpillantottam a tó déli gátját, már tudtam, hogy pár percen belül célba érek és átvehetem jutalmamat. Kicsit csalódtam a díjátadó alatt, ugyanis magamnak kellett összeszednem az oklevelet és a kitűzőt az asztalról. Mások beszámolóját olvasva nem csak én jártam így: Hevesi Zoltán blogja.

Az ünnepélyesnek nem mondható díjátadó után továbbálltam a megterített asztalok felé. Egymás mellett sorakoztak a lila hagymával díszített  zsíros kenyerek és kókuszos sütemények. Miután pótoltam a túra alatt elvesztett kalóriákat felkerestem Misit, akitől átvettem az első ám de jól megérdemelt kupámat.


A kis negatívumot leszámítva nagyon jól éreztem magam a túrán. A reggeli hideg idő viszonylag hamar elviselhetővé vált. A minimalista itiner elsőre kevésnek tűnt, de a térkép és a sűrű turistajelzéseknek köszönhetően tökéletesen követhető volt az út. Köszönöm a szervezőknek a túra megrendezését!

Túra után visszatértem Kaposvárra, ahol egy utolsó ottjártunk óta telepített három pontos multi geoládát kutattam fel.

Három egyház, három templom

Fordított sorrendben kerestem fel a helyszíneket. Az első kettő könnyű találat volt, de az evangélikus templomnál épp istentiszteletre gyülekeztek a hívek, ezért nehéz dolgom volt. Remélem sikerült feltűnésmentesen tevékenykednem.


A napom itt még nem ért véget, de most úgy döntöttem, hogy azokat az eseményeket megtartom magamnak.

A túra folyamán és a ládavadászat közben készült képek itt találhatóak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése