Felkapaszkodtunk a Nagypincéhez - ahonnan kicsit nézelődtünk, - majd egy keskeny ösvényen leereszkedtünk a Sóhajok-hídjához, amin átkelve földúton haladtunk tovább. Egy magasabb pontról megpillantottuk a reggeli ködréteg fölé magasodó Badacsonyt és a többi tanúhegyet - szép látványt nyújtottak.
A Kezesfáig hátralevő szakaszon hatalmas pocsolyák tarkították az utat, de szerencsére be volt fagyva mind, így nem lettünk nagyon sárosak. Útközben néhány a TUHU-n nem szereplő magaslest is bemértünk frissen beszerzett Garmin Dakota 10-es GPS-emmel. Az egyik ilyen lesről rálátás nyílt a Fonyód fölé magasodó hegyekre, de sajnos a párás idő miatt nem láthattuk tisztán.
Közeledvén köztes célpontunkhoz találgattuk, lesz-e még olyan elvetemült aki ilyenkor kijön a természetbe. Odaérvén konstatáltuk, hogy egyedül vagyunk, csak néhány erdőlakó van körülöttünk. Megreggeliztünk, majd nekiálltunk játszani kicsit.
Pörkütt Márton és a Kezesfa
Remek kis multi. Az első láda keresgélése közben egy mókus lesett minket, remélem nem mondja el az arra járó mugliknak. A második pont felé sártengeren keresztül jutottunk el, de láttunk néhány szarvast, mely látvány kicsit kárpótolt a szenvedésért. A leírás alapján tudtam mit kell keresni, de Zsu volt a gyorsabb és lelt rá a ládára.
Szent Donát kápolna
Túránkat folytatva a Holládi szőlőhegy pincéi között lépdeltünk. A láda felé közeledve egy éles balkanyarnál megálltunk picit, hogy megcsodáljuk a még mindig ködfelhőben úszó Badacsonyt. A kápolna nagyon tetszett, a ládát hamar megleltük.
A kápolnától észak felé haladtunk tovább, és közben a nap is kisütött, így az amúgy is kellemes időjárás pár fokkal még jobb lett. Átkelve az autópálya felüljáróján az addig nagyjából sík terep után, erősen hullámvasutazni kezdtünk. Egy kanyar után a Z sáv jelzés mellett találtunk P sávot is, tehát már tudtuk, hogy közel a cél. Az utolsó kanyar előtt hatalmas csapat vadludat pillantottunk meg. Épp megriaszthatta őket valami, mert nagy robajjal pillanatok alatt felszálltak és eltűntek a szemünk elől.
Rövid séta után el is értünk a célunkhoz, a balatonszentgyörgyi Csillagvárhoz, ami sajnos novembertől március végéig zárva tart, így ezúttal csak kívülről nézhettünk körül. Nézelődés után elsétáltunk a falu központjába és betértünk ebédre a Csillagvár étterembe. Hatalmas adagokat kaptunk és nagyon finom is volt, jólesett a hosszú gyaloglás után. Régóta terveztünk már betérni ide, mert nagyon jókat hallottunk róla minden téren, a túra pont kapóra jött, hogy ezt a hiányosságot pótoljuk.
Hazafelé, mivel a buszunkat lekéstük, kiálltunk stoppolni. Több mint egy órát vártunk mire felvettek minket. Néhányan megálltak közben is, de nem egyfelé igyekeztünk, köszönjük nekik, akárcsak a kedves idegennek, aki egészen hazáig fuvarozott bennünket.
Túrán készült fotóink az alábbi képre kattintva érhetőek el:
 |
| 2013.12.08., Csillagvár túra |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése