2014. január 21., kedd

Téli Turul Túrák - Kerecsen 20

Újabb szombat, újabb túra, újabb pecsét a Budapest kupa igazolófüzetbe. Na, de ne szaladjunk ennyire előre. Reggeli készülődés - pakolom a fényképezőgépet, a szendvicseimet, Zsu a számológépét és a jegyzeteit. Kis idő múlva együtt tartunk a főváros felé, Zsu iskolába, jómagam túrára igyekszem. Mielőtt metróra szállnánk egy rég nem látott barátot kell összeszednünk, Zolit, akivel még tavaly volt szerencsém megismerkedni. Vele érkeztem meg a Déli pályaudvarhoz, ahol az egyik aluljáróban található vendéglátóipari egységben megejtettük a nevezést. Túránk beszámolóját a kép alatt folytatom.


Kilépve az egységből rögvest útra keltünk az első ellenőrzőpontnak helyet és a túrasorozatnak nevet adó Turul szobor felé. Pár száz méteres sétával értünk oda, ez amolyan bemelegítésnek jó volt, mivel a következő pontig a túra összes szintemelkedőjének majdnem felét megtettük. Ezt számtalan lépcsőfok tarkította - 200-ig számoltuk. A felfelé tartó menetelésben nem nagyon figyeltük a jelzéseket és valószínűleg hozzánk hasonló újoncokat követve majdnem kihagytuk a Széchenyi emlékműnél levő ellenőrzőpontot. Szerencsénkre még időben ránk szóltak, így nem tettünk hozzá sokat a túra távjához.


Pecsételtetés után tovább ballagtunk, és ezúttal már a jó úton közeledtünk a Normafához. A Széchenyi-hegyi végállomásánál ott értük az éppen induló fogaskerekűt, így újabb fotókkal gyarapíthattuk a budai hegyekben ingázó járművekből álló gyűjteményünket.

A Normafához pont időben érkeztünk ahhoz, hogy megcsodálhassuk a Hármashatár-hegyet, amint a napsugarak hatására teljesen kiemelkedik a környezetéből. A síháznál rengeteg túrázó gyülekezett, bent alig tudtuk odaverekedni magunkat a pontőrökhöz. Miután elvégeztük a papírmunkát - egy lélegzetvételnyi pihenő után, - megkezdtük az ereszkedést Makkosmária felé. Ott egy nagyobb pihenőt tartottunk, és éltünk a szolgáltatások adta lehetőséggel - ettünk, ittunk, - majd egy kis nézelődés után megkezdtük a hullámvasutazást a következő ellenőrzőpont felé.


Egy lejtmenetben sikerült kicsit produkálnom magam, a mögöttünk jövők szórakoztatására. Az eddig jól tapadónak hitt bakancsom a sárban már nem állta meg a helyét, és egy gyenge 4 pontos esést sikerült bemutatnom. Egy kicsit sáros lett a nadrágom az ülő felületén, de más bajom nem lett - ezzel másfél év után újra bebizonyosodott számomra, hogy valaki vigyáz rám.

A következő szakaszon jobban odafigyelve lépdeltem a sárban, ezért picit lassabban érkeztünk a Budakeszi műúthoz,az ötödik ellenőrzőpontra. Gyors pecsételést követően indultunk is tovább célunk felé. Továbbra is hullámvasutazva haladtunk, és meg sem álltunk amíg egy tisztásra nem értünk, ahonnan a Hárs-hegy, Hármashatár-hegy tárult a szemünk elé. Pár fotó készítése után, a közben elhaladó társak nyomába eredtünk. Rövidesen elértünk a Penteházy tanyához, ahol az utolsó lovaskarám sarkánál megtaláltuk az utolsó ellenőrzőpontot. Az igazolás mellett egy Horalky csokit is szolgáltattak a pont őrei.


A csokit elfogyasztva boldogan vágtunk neki az utolsó, 6 kilométeres szakasznak, azonban az én örömöm nem tartott sokáig. Néhányan már rutinosan vágtak le bizonyos szakaszokat az útvonalból, amit nem nagyon tartok sportszerű hozzáállásnak. Vágtunk már le mi is szakaszt, de egyáltalán nem szándékosan, és egy eltévedéssel általában korrigáltuk is a kieső részt..


Kicsit még morogtam magamban, aztán tovább indultunk, hogy mihamarabb a célba érhessünk. Felbaktattunk a Kecske-hátra, majd pár kilométer után a szemünk elé tárult Nagykovácsi látképe. Meredeken leereszkedtünk a település központjába, majd a plébániára siettünk. Az épületben nagy volt a tumultus, ennek ellenére gyorsan túlestünk a díjátadón, majd elfogyasztottuk a kapott rétest. Pihenés gyanánt megszabadultam a sáros nadrágomtól, majd kicaplattunk a buszmegállóba ahonnan még megejtettünk pár fotót a templomról.

Így telt az első Kerecsen túránk, ennek köszönhetően kis segítségre szorultunk az útvonalat illetően, pedig utólag visszagondolva, nagyon jó követhető lett volna, ha figyelmesen olvassuk az itinert. A szervezők remek munkát végeztek, a tea Makkosmáriánál irtózatosan finom volt, és az oklevél-kitűző páros is nagyon szépre sikeredett. Ismét kellemes tavaszi időjárásunk volt, nagyon jót tett a megfázásomnak..

Kerecsen 20: Táv: 22,6 km, szint: 658 m, idő: 4:22

Túrán készült fotóink az alábbi képre kattintva érhetők el:

2014.01.18., Téli Turul - Kerecsen 20

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése