2014. május 24.

Budai zöld túra

Előző napi túrám után - keveset aludván - ismét túrára indultam. Ezúttal újdonsült menyasszonyom, Zsu is velem tartott. Célunk a 63-as busz végállomása volt Nagykovácsiban. Megérkezés után majdnem egy fél busznyi társsal együtt rohamoztuk meg a nevezőasztalokat, ám pár perc alatt így is mindenki túl volt rajta. Az oklevelem fotója alatt a túra rövid beszámolója olvasható.


Becsülettel megvártuk a papírunkra írt rajtidőt, és harangszó kíséretében, valamint a startnál kapott csokit elfogyasztva keltünk útra. Viszonylag kevesen voltunk e korai órában, ezért hamar szétszóródott a mezőny - később is csak 1-2 gyorsabb léptű társsal találkoztunk menet közben. Magunk mögött hagyva a település utcáit felkapaszkodtunk a Zsíros-hegyre, amely után ismerős terepen lépdeltünk tovább. Elég jó tempót diktáltunk az elején, ezért Solymárra érve engedélyeztünk magunknak egy kis lazítást. Eme tevékenységet az első utunkba eső kocsmában hajtottuk végre. A rövidnek szánt pihenőből végül több, mint 20 perc lett, de legalább a folyóügyeinket is el tudtuk intézni. Magunk mögött hagyva a település központját, a vár felé vettük az irányt. Közvetlenül a várdomb tövében elhaladva rövidesen az első ellenőrzőpontunkra értünk. Az igazolókód feljegyzése után folytattuk a Z sáv jelzés kövezését.


Enyhe emelkedőn jutottunk egyre feljebb, s időnként hátrafelé pillantva szép kilátásban volt részünk. A tisztásról éppen időben érkeztünk be az erdőbe, így csak a levelek kopogása adta tudtunkra, hogy megeredt az eső. Nagyjából szintkülönbség nélkül haladtunk, majd pár kilométer múlva becsatlakozott mellénk a K sáv jelzés, így pár száz méter erejéig Kéktúráztunk is kicsit. Feljebb jutva a Csúcs-hegyen a jelzések hirtelen szétválnak, így mi kijelölt utunkat követve a hegy nyugati oldalán ballagtunk tovább. A Virágos-nyereg után már a Guckler Károly nevét viselő úton osontunk el a Vihar-hegy és a Hármashatár-hegy alatt. Közben újfent elkezdett esni az eső, ám itt már nem voltunk annyira védettek, mint korábban. Szemerkélő esőben érkeztünk meg túránk második, Kecske-hegybeli ellenőrőzpontjára. A két pontőr hősiesen kint várt bennünket a kocsijuk csomagtartójánál, pedig be is ülhettek volna az utastérbe.

A ponttól egészen az Árpád-kilátóig esőben haladtunk, persze mire elértük a fedett épületet az alábbhagyott. Kicsit megpihentünk, csodáltuk a kilátást, majd egy-egy szendvics elfogyasztása után folytattuk a túrát. A következő 2-3 kilométert száraz időben teljesítettük, így az Apáthy-szikláról is nyugodtan nézelődhettünk.


Leballagunk a hosszú lépcsősorokon és a meredek utcákon és már úgy tűnt végre szép időnk lesz. Mire azonban a Ferenc-halomhoz értünk, újra esni kezdett, ami aztán kisebb kihagyásokkal a túra végéig kitartott. Ennek köszönhetően többnyire csak a menetelésre koncentráltunk, nem igazán törődve az érintett látványosságokkal. Terveztünk egy körülnézést a Tündér-szikláról - bár mikor odaértünk épp nem esett, - de nem volt kedvünk a vizes köveken mászkálni, így ezt is kihagytuk.

Amennyire tudtuk, nyújtottuk a lépteinket, de a Normafa előtti meredekebb emelkedő picit lelassított bennünket. Fent aztán legnagyobb meglepetésünkre sétáló, bicikliző és a vendéglátóhelyek teraszain italozó emberekkel találkoztunk. Nem gondoltam, hogy rajtunk kívül lesznek még ilyen bátrak akik kimerészkednek a házból.

Mikor magunk mögött hagytuk a Normafa tisztását, futólépésre kellett váltanunk a hirtelen megerősödő eső miatt, a legjavát viszont még így is megúsztuk. Addigra már bent voltunk a Széchenyi-hegyi vasútállomás épületében. Rögvest a kitűzőért és az emléklapért siettünk, majd a szervezőkkel beszélgetve kaptunk egy papírt melyen az ez évben esedékes "színes" túrák dátumai szerepelnek. Míg vártuk, hogy elálljon az eső, üdítőztünk, nápolyit majszoltunk és elpakoltuk a felesleges dolgainkat.

A kissé nedves idő ellenére nagyon jó volt a túra. A szervezők minden rajtuk múló dologban jelesre vizsgáztak.
Az év eleji piros túrára csak véletlenül tévedtem el, ez már félig-meddig tudatos volt, a maradék kettő viszont már biztos program lesz - főleg, hogy már láttam mi lesz a jutalmam.

Budai zöld túra: táv: 26,4 km, szint: 955 m, idő: 6:02

Túra közben készült további képeink:
2014.05.18., Budai zöld túra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése